Lido Altanea története

Altanea partszakasza a múltban egy kissé megemelkedett, dűnékkel telt terület volt mely mögött egykor a Livenza folyó medre futott és ide torkolt a délnyugati részén mely jelenleg a közeli Porto Santa Margherita településbe torkol.

Soha nem volt nagyon benépesülve mivel az egész terület a part mögött (Pinetus Maior e Pinetus Minor), egykor lagúna, a századok során, a folyók hordaléka által, egészségtelen mocsárvidékké alakult át.

Voltak azonban az idők folyamán benépesülések amint azt tanúsítja Giacomo Filiasi a "Memorie Storiche De' Veneti Primi E Secondi" című könyvében 1797-ből: "...annak idején láthatóak voltak szétszórt romok a caorlei partok mentén, mindez a XV. század végén. Mondják hogy még nyomukra találunk Altanea lido partján..."

Ott volt található a "Vescovi di Cenea" püspökök kikötője (Cenea Vittorio Veneto egykori neve) ahol a XVI. században egy templomot is emeltek (Girolamo Righetto püspök megbízásából).
Vittorio Veneto egyházmegyéjének extrém határa jelenleg is a tengerig ér el ahol egykor az altaneai kikötője volt található.

A kikötőről említést tesz Trino Bottani a "Saggio di storia della città di Caorle", 1811-ből származó művében annak múltjáról az antik dokumentumok alapján és akkori állapotáról mely szerint szinte teljesen föld alá süllyedt és Valle Altanea kizárólag halgazdaságként szolgál.  

A mocsarak lecsapolási munkái ezeken a vidékeken kezdődtek nem sokkal az első világháború előtt, folytatódtak a két világháború között és végul Dr. Giorgio Romiati által 1950 és 1965 között készültek el. Miután lecsapolásra került Valle Altanea kb. 500 hektárnyi területe elkezdődtek a földművelés első munkái (1964) és megérett az első termés. Majd felépült egy modern állatternyésztési központ szarvasmarha tenyésztésére, tehenészettel, tejhűtővel és a takarmány tartósítására szárítási eljárással hideg levegővel.

A feltöltött földeket Padova és Treviso környékéről érkezett földművelők népesítették be, ebből kifolyólag Caorlében (a Szentfölddel összekötött forgalom helyszine A Velencei Köztársaság ideje alatt) a mai napoig is kellemes velencei nyelvjárásban beszélnek míg környékén különböző venetói tájszólások egyvelege domináns.

Az egykori halgazdaság helyén ma egy modern üdülőközpont emelkedett mely úszómedencékkel és tágas zöld területekkel körbeölelt szálláshelyeket kínál melyeket kényelmes gyalogos és kerékpárutak kötnek össze egymással és a tengerparttal.